Hol voltál, irgalomtalan,
míg én sínylődtem egymagam?
Virágot árultak a fák,
mint pettyes szoknyás kis kofák.
Ma nem látok virágokat:
minden virág te vagy magad.
Fű frissessége elveszett
te vagy ma friss a fű helyett.
Az ezüst felhőt pajkosul
hajadba tűzted fátyladul.
Megloptad a természetet,
hogy lenne piperéd neked.
Kiraboltál tavaszt, nyarat:
énnékem semmi sem maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése