Bella István: Maradj velem

Dobol az eső. Hogy esik.
Maradj velem még reggelig.
Akad talán számodra ágy,
szék is rárakni ruhád.


Mellém is fekhetsz. Fekhelyem,
mert itt vagy puhábbra vetem,
csönddel bélelem, boldogabb
holdakat gyújtok, mint a nap.
És hallgatok mert jólesik,
hallgatom szívveréseid
mint csitul, némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz.


Már nem is kéne mondani,
csak hallani csak hallani.
Dobol az eső. Hogy dobog.
Benned zuhog. Bennem zuhog.