Friss erdei zöldön át visz
lassan a postakocsim,
virágzó völgyeken át, hol
szikrázik a nap meg a szín.
Ülök, merengek, édes
lánykámról ámodozom.
S bókolva három árnykép
köszön az ablakon.
Csupa gyáva gúny a három
alak, ugrál, fintorog,
s ködörvénnyé kavarodva
vihog és tovasuhog.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése