Égi éjben kutatok,
olvasom, hány csillagfény ég.
Vállamon föl-fölragyog
sok égi jel, ontva fényét.
Szél villantja, szél futtatja,
valaki keresztbe rakja.
Szél ha gyújtja, szél ha oltja,
vérembe, gondomba lopja.
Szíves varázs, tűnő parázs –
megolvasom, vajon ég még
minden kicsiny fényvillanás.
Fényes tüzek, szelíd tüzek –
ahány, annyi szívdobbanás,
értem lüktetik fényüket.
Hegy-völgy fölött égő tüzek:
fényes szívek, szelíd szívek.
(Ford.:Lengyel Ferenc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése