Én napraforgó mozdulatlan állok
Kerítés mögött, kertem közepén,
De ti napok, fénylõek, égetőek:
Forduljatok felém!
Forróságok voltak fölnevelőim,
Vérré vált csók, mi ereimben ég –
Lehet sok, ami részemül jutott,
De nem elég.
Mióta élek, megújult az ég
S az új egen ti vagytok új napok –
Megcsalatott vagyok s kisemmizett,
Ha tőletek is csókot nem kapok!
Ha tõletek is csókot nem kapok,
Ha újra nem éledek veletek –
Belehalok, ha engem nem szeretnek,
És nem élek, ha én nem szeretek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése