P. Á. E. : Hófehérke

1. Hófehérke románca

Királyasszony ablak mellett
Varrogatott, kötögetett,
Ujját a tű jól megszurta,
Vére csordult a padlóra.
Felsóhajtott: „Jaj Istenem,
Miért nincs egy lánygyermekem,
Arca, mint a friss hó, fehér,
Ajka piros, akár a vér,
Haja pedig mint az ében…
Miért is nincs lányom nékem?
Hóvirágnak kis testvére,
Ő lenne kis Hófehérke.”

Hó tündére csak hallgatta,
Megesett a szive rajta,
S reggelre az ágya mellett
Egy kis aranybölcső rengett,
A bölcsőben egy kis lányka,
Szive örült, aki látta.
Arca mint a friss hó, fehér,
Ajka pedig akár a vér,
Anyja alig győzte nézni,
Megártott az öröm néki…
Hóvirágnak kis testvére,
Árván maradt Hófehérke.

2. A hét törpe

Az országunk girbe, görbe,
Mi vagyunk a hét kis törpe,
Hegy lábába, hegy aljába
Miénk itten minden bánya.
Kis csákányunk, csak törjed
A hegyeket, a völgyet,
Kemény sziklát jól vágd meg,
Bércek kincsét találd meg!
Arany-ezüst itt-itt-ott,
Kis csákányunk: kipp-kipp-kopp!

Kis házunk a völgy mélyébe,
Sűrü erdő közepébe,
Senki még csak nem is sejti,
Hogy a törpék kincsét rejti.
Kis csákányunk, csak törjed
A hegyeket, a völgyet,
Kemény sziklát jól vágd meg,
Bércek kincsét találd meg!
Arany-ezüst itt-itt-ott,
Kis csákányunk: kipp-kipp-kopp.