Csorba Győző: Téli ünnep

A sár éppúgy sár, mint akármikor. Éppúgy bemocs-
kolja a kristály-szél alját, mint például három hete.
Éppoly szomorú a málló vakolat porlása a falon s a
leveletlen gallyak bádogcsörgése az akácfán.

De jön az ünnep, s nő, fényesedik. Megtölti a szíve-
ket, s kidől belőlük. A sár, a gally-csörgés, a málló
vakolat: kellék lesz, épp idevaló. Az ünnepé, mely
hívja őket, s lábához szelídíti. Az ünnepé, mely oly
mérhetetlenül hatalmas, hogy még ellenségét is magá-
hoz engedheti kockázat, aggodalom nélkül.

Az ünnep a szív legfőbb gazdagsága.