2013. december 5., csütörtök

Farkas Imre: Ének a Szepességről


Füstös-mohos óratorony.
Platánok az utcasoron.
Boltívek az út felett.
Nyájas derü, halk szivesség:
Ez a szép, magyar Szepesség,
Hogy az Isten áldja meg!

Szíve olyan, mint a vidék:
A hegyet hó teriti még
S tátrai szél rezgi át.
De a lankás-kékes völgyben
Pompáznak a lombok zölden
S tarkán nyilik a virág.

Öreg lantom ujra csendül
Boldogságrul, szerelemrül,
Régen álmodott rege.
Vén Biedermeyer-szobákba
Föllobogó szivek álma,
Drága virágünnepe.

Öreg lantos deres fővel
Ide vágyik, ide jő el,
Lelkét emlék rezgi át,
S tudom, hogy e pillanatban
Ott jár véle meghatottan
Sok vén szepesi diák.

Szőke lányok, barna médik
Zsörtölődő öreg nénik,
Csupa mosoly, szeretet,
Nyájas derü, halk szivesség:
Ez a szép magyar Szepesség,
Hogy az Isten áldja meg!

3 megjegyzés:

  1. Kedves Jazsoli! Szeretném megkérdezni, hol és mikor jelent meg ez a vers? Mit tud a szerzőről? (tekintve hogy ezen a néven több költő is élt).
    Boldog új évet kívánok Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ildikó!
      Ezt a verset a Pesti Hírlap 1930-as számában találtam.
      üdv: jazsoli5

      Törlés
  2. Ildikó!
    Még annyit, hogy van egy saját Farkas Imre kötetem is. Ebben ez a vers nincs benne, csak 1897-1904-ig írt költeményei találhatók. Sajnos a költő életrajzáról semmit nem tudok.
    üdv: jazsoli5

    VálaszTörlés

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5