Harsányi Zsolt: Karácsony

Két ember havat lapátol a villa előtt. Este tiz óra van. Karácsony este. Nem is karácsony este, hanem Jézuska estéje. Karácsony holnap lesz.

A villamosok nem járnak. Szép, tiszta, okos, hideg idő van. A hópelyhek lebegve ringatóznak a levegőben. Ahol az utcai lámpa sugárzó fénykörébe érnek, ott fehérségük diadalmasan felragyog a fényben, mint valami bálba belépő hattyu prémes hölgy. Aztán lejjebb hullanak száz, ezer imbolygó társukkal és eltünnek a sötétkék homályban. Hangtalan a késő este, messziről egy autó elhuzó robaja hallatszik, az is lassan belevész a csendbe, mint a hulló hópelyhek. Ebben a csendben csikorog a két lapát. A két ember a gyalogjárót tisztitja a hótól. Az egyik a vici, a másik egy kószáló idegen, aki becsengetett munkáért. A házmester megnézte, aztán a szent estétől ellágyulva, vállat vont.

-          Hát nem bánom, kap egy pengőt, ha segit a vicinek.

Így most lapátolnak ketten. Sokáig nem szólnak semmit. A vici oldalpillantással figyeli az idegent. Kétszer is nekikezd a szónak, de meggondolja. Harmadszor aztán kiböki a kérdést.

-          Mondja, hogy jut magának eszébe este kilenckor becsengetni valahová és munkát kérni?

A másik egy darabig nem szól. De aztán felel:

-          Éppen ma este el akartam foglalni magam valamivel. Egy darabig lődörögtem, de éppen itt jött rám, ez előtt a villa előtt. Hát becsengettem a házmesterhez.

-          Munkanélküli?

-          Az.

Megint lapátolnak. A vici tovább figyeli az idegent. Hosszu csend után megint megszólal:

-          A pengővel mit csinál?

-          Valahol teát fogok inni, aztán megyek a Népszállóba. Jegyem van.

-          Van jegye a Népszállóba? Akkor miért jön ki onnan ma este? Hiszen ott biztosan csinálnak valamit ma este.

-          Csinálnak. De ma este magam akartam lenni.

Lapátolnak tovább lassu tempóban. Csend. De megint szól a vici:

-          Milyen végzettsége van magának.

-          Jogi doktor vagyok – felel az idegen.

-          Az szép – bólint rá a vici – nekem csak érettségim van, mert aztán bevonultam.

Egymásra néz a két ember. Megáll kezükben a lapát. Csak ugy ömlene most belőlük a szó, ha hagynák ömleni. De nem akar beszélni egyik se.

Mikor azonban már nem sok van hátra a hóból, a vici mégis csak szól:

-          Mondanék valamit. Szólhatnék a házmesternek, hogy hivja be magát, mikor kész vagyunk. Karácsonyfa van náluk. Két gyerek. Én is meg vagyok hiva. Rendes, derék ember. Csendőr volt. Ülhetne maga is egy kicsit a karácsonyfa alatt.

Az idegen a fejét rázza.

-          Nem. Nagyon kéne a karácsonyfa, de mondom, hogy nekem most egyedül kell lenni. Gondolkozni akarok.

-          Miről?

-          Régi karácsonyokról. Brassóban voltam kisgyerek, három testvérem volt.

Erre a vici nem szól semmit. Megint csak hallgatnak és dolgoznak. Egyszer csak az idegen lehajlik és felvesz valamit. A vici megáll, odanéz. Az idegen valamit talált a hóban. Egy kicsi kopottas bőrerszényt. Mi van benne? Öngyujtó. Pedáns ember veszithette el, aki tokban hordja az öngyujtót. Mégpedig nemrégen haladhatott erre, a tok nem ázott át. Az idegen próbálja a masinát. Ég. Jó erős lángja van, nemrég tölthették benzinnel.

-          No – szól örvendezve a vici – maga is kapott jézuskát.

Az idegen zsebreteszi az öngyujtót. Nemsokára végeznek. A vici szótlanul átadja a kialkudott pengőt, az idegen elveszi.

-          Hát akkor jó éjszakát.

-          Jó éjszakát.

A vici összenyalábolja a lapátokat és megy befelé. De a villa sarkánál, árnyékos helyen megáll és visszanéz, mert az idegen ott maradt a kapu előtt. Minek maradt ott? Miért nem megy teázni?

Az idegen a villa kőkeritésének a peremén keres magának egy sarkot, a kapuoszlop tövében. Ott szép csinosan letörli a havat. Leül. Kiveszi az öngyujtót, meggyujtja, leteszi. Pici kis láng az éjszakában.

Ezt a lángot nézi az idegen. Mozdulatlanul néz bele a lángocskába. A vici még vár egy darabig, aztán bemegy a házba.