Ivan Goran Kovacsics: Keringő

A parkett tükrén csillogó körök,
ezüst tavon vert, ringó habfodor.
A lég mögöttünk örvényrajt sodor:
parányi forgók ezre leng, pörög.

Gyűrűs fürtöd arannyal ötvözött,
illata bódít, mint nyíló csokor.
Hajladozz, bimbó, keringj és bomolj!
Már fönn forognak a csillagok között.

Ejnye, eltűnsz karomból, illanó!
Fehér pillangó, tovavillanó:
csak nézlek, hópehelyként csillanó.

Szép bóbitád már más karján kering.
A sok kicsi örvény mind idering,
s illatos fürtöd szivembe legyint.

/Ford.: Dudás Kálmán/