Ivan Goran Kovacsics: Túlérett ősz

Minden gyümölcsben egy kicsiny nap kél föl,
s nevét jelenti, szagok édes nyelvén:
lobog a tűnt nyár tiszafa levélről
s szederről, nyírről, tüzes lángra kelvén.

Sárga tök omlik a domb tetejéről,
diók zuhognak lombok sürü teljén.
Telt szekereknek zengő zaja ér föl,
őszi nagy árnyak égnek az ég selymén.

Ragad az ujjam, csupa édesség lett.
Szívem is immár, mint a gyümölcs, érett.
Illatos. Ám még furcsa erő tartja

karcsu-szép ágán szerelem-érzésnek.
Nézd: teli-vígan kiáltozza égnek
kedvesem nevét a táj ezer ajka.

/Ford.: Devecseri Gábor/