Ivan Goran Kovacsics: Fehérség

Meleg és ragyogó ez a szó: nyár.
Mikor minden falevél, mint kicsi fül, remegett,
úgy hallgatta félőn repeső szivedet
a városvégi erdőben, mikor tüzesen
tűrte tested, hogy lebírja a szerelem -
meleg és ragyogó volt ez a szó: nyár.

Minden falevél ki tudta mondani: ősz.
Mikor halkan lehullt, nedves-pirosan,
lehelet-könnyen – a te ajkad olyan -
s nem remegett már, úgy suttogta szived:
vessetek nekünk puha ágyat, levelek!
Minden falevél ki tudta mondani: ősz.

De most nem suttog a lomb, hallgat süketen -
A kiserdő rejtekét hó lepte be ma,
s mardos a kétség: volt e tüzes nyár is valaha,
itt, hol a hó fehérlik – az ősz itt járt-e minap,
hulló levelek itt lesték-e szavad,
s tested fehérlett lélek-melegen.

/Ford.: Kerényi Grácia/