Sólyom Fekete Mária: Gábor angyal keresztje

Algyógytól északra eső hegyek közt fekszik Bózes falu, melynek északi részén szénsavas savanyuviz-források buzognak fel és kis tavat alkottak, majd mint fényes ezüst szalag, tisztavizü patakként folytak tova.

Itt élt régen egy tündér, aki istentől nyert hatalmát rossz cselekedetekre használta fel és csupa lelki és testi szenvedést okozott az emberiségnek.

Ahol boldog szeretetet látott, oda gyülölködés és harag magvát hintette el: ahol békét látott, ott háboruságot idézett elő: ahol egészségtől duzzadó, pirosló arcu emberek éltek, oda betegséget adott: ahol vidám gyerekkacagástól volt hangos a háztáj, onnan elvette az apát, anyát s örömét lelte abban, hogy a kis árvák sirdogáltak. Játszadozó gyermekekre ugy ráijesztett ez a rossz tündér, hogy azok az ijedtségtől és borzalomtól megbetegedtek. A szülők mérhetetlen fájdalmát semmibe vette.

A gonosszá lett tündérhez is eljutott Isten büntetése. Az Úr gyomláló keze leküldte Gábor angyalt, hogy lángpallosával pusztitsa el a föld szinéről a rossz tündért.

A tündér amikor meglátta a lángpallosu angyalt, kegyelemért könyörgött és megigérte, hogy jóvá fogja tenni az eddig elkövetett hibáit és elrejtőzve a bózesi források mélyibe, minden odakerülő emberen segiteni fog és akiken az ő hatalma segiteni nem tud, azoknak boldogságáért és egészségéért könyörögni fog a jó Istenhez, míg e világ fennáll.

Gábor angyal, amikor látta a mélységes bűnbánatát a tündérnek, kegyelmet kért az Istentől a tündér részére és azt elnyervén: lángpallosát elforditotta a  tündértől.

A tündér leszállt a bózesi források mélyébe megkezdeni vezeklését és áldásos életét.

Gábor angyal egy nagy kereszttel jelölte meg a helyet és boldogan repült vissza égi honába, mert egy csillaggal lett fényesebb a mennybolt, megtért egy bűnös.

A tündér azóta csupa jót tett.

Ha gyermekek játszadoztak a forrás körül, lenge ködfátyolt vagy szivárványt varázsolt eléjük, hogy azt kergetve felviduljanak. Aranyos, ezüstös hátu pisztrángokat mutatott s csillogó kis kagylókat dobált fel nekik.

Betegségben szenvedőknek forrása gyógyvizét adta, melytől sok ember meggyógyult.

Sötét este az utját eltévesztett, fáradt vándorok elé fényes, naftás lángokat küldött, ugyhogy azoknak fényénél megtalálták az utat.

Egymást nem szerető emberpár, ha a kis tóba nézett, a tündér oly szép és kedves arcvonásukat mutatta vissza nekik, hogy azok menten megszerették egymást.

Istentől eltávolodottak, ha késő éjjel előbujtak rejtekhelyükből, és a forráshoz mentek üditő vizért, a tündér bűnbánatra intette és tanitotta őket, csodás zeneszóval kisért, dallamos hangon. Meg is tért ottan sok bűnös.

Ha sok gonoszságot látott a tündér, könnyei árjától felhők tornyosultak Bózes fölé s omlott le a nagy zápor a hegyekről. Zavarossá lett a tiszta tavacska. Szomoruság költözött sokszor a tündér szivébe, de öröm is, ha egy-egy megtért után, egy-egy csillaggal fényesebb lett a mennybolt.

*

A nép, mikor esténként megkondul a kis templom haragja, körbeállják a forrást, vagy letérdel a kereszt mellé és a feltörő szénsavas léggömböcskék halk muzsikája és a szellő susogása mellett együtt imádkoznak a tündérrel:

-„ Mi Atyánk, Úr Isten…
Jöjjön el a te országod”…