Lőriczy György: A csillag

Csillag ragyog bölcsőnk s pályánk
felett?
őrködő gond: szülői szeretet.
Vigyáz ránk és elkisér hiven
Rózsák közt s utunk töviseiben.

Átölel, mikor minden elhagyott,
Fölemel, hogyha összeroskadok:
S ha tétovázik, kétkedve, a láb,
Uj ösvényt mutat: erre menj
tovább!

Az örök csillag – hű tanácsadó:
Szeretetéhez mi sem fogható!
S jó Istenemet én hálásan áldom,
Hogy az a csillag a legjobb
barátom!