Paul Verlaine: Tavaszi hangulat

Van nap, mikor – megéltél már ilyet? -
madárnál könnyebbnek érzed magad,
zsengébb vagy, mint a gyermek, azt hiszed,
s víg ifjú vígságánál is vigabb…

Fel sem idézed, s emlék leng eléd…
Álom- tűnődöl. Vagy tán mégse? Nem!
Mintha lebegnél, úsznál, vinne lég…
Szerelmes vagy, bár nem fűt érzelem.

Oly könnyű szíved a kék ég alatt,
oly magabiztos, hite oly csodás,
hogy csalódik, ki útjába akad,
és azt hiszi: csupa csalatkozás.

Jó élni. Ám a holnap közelít.
Míg el nem ér, meg kéne halni tán.
Bontja a vágy újszülött szirmait,
és áradása túlnő önmagán.

Jaj, e gyönyör is véges! Életem
végződjék inkább, s a gyötrő napok!
Kegyes istenek ott az égbe fenn,
még sok ilyen órát jutassatok!

/Ford.: Szabó Magda/