Luis de Góngora: Krisztusurunk születésére

Lehullott egy szegfüszál,
mit a Hajnal keble hordott:
ó dicső a széna, boldog,
melyre éppen rája szállt!

Épp midőn a csönd kezében
ült a föld megannyi dolga,
s fénylő fagykoronát hordva
trónon ült az éj, az ében,
s ott sötétlett közepében
a kegyetlen, bús homály,

lehullott egy szegfüszál,
mit a Hajnal keble hordott:
ó dicső a széna, boldog,
melyre éppen rája szállt!

Egy szál szegfűtől övezve
adta nekünk e világra
Szép Szűz Hajnal, ám virága
több maradt, mint volt előtte:
bíbor szirmát hogy levesse,
várta hűn a széna már.

Lehullott egy szegfüszál,
mit a Hajnal keble hordott:
ó dicső a széna, boldog,
melyre éppen rája szállt!

Méltó volt a széna rája,
ellenére hó hegyének,
hogy bíborpírját az égnek
lágy karjának közte lássa,
hogy lehessen ágya vászna,
s dús arany, min trónja áll.

Lehullott egy szegfüszál,
mit a Hajnal keble hordott:
ó dicső a széna, boldog,
melyre éppen rája szállt!

/Ford.: Molnár Imre/