Paul Verlaine: Pásztoróra

Piros a hold, dereng a láthatár:
párologva alszik az esti rét a
táncoló ködben: kuruttyol a béka,
s a nád fölött a szél borzongva jár.

A vízirózsa kelyhét már bezárta:
nagymessze nyárfák vonala lebeg:
sorakozó, nyurga kísértetek:
bokrok alján bolyong a fénybogárka.

A kuvik ébred, szárnyai a mély
homályban nesztelen-puhán eveznek,
a zenit tompa fényben állva reszket:
kigyúl a fehér Vénusz: itt az Éj.

/Ford.: Szabó Lőrinc/