Pernette Chaponniére: A karácsonyfa

 

Virágos nyárról álmodott
A hófödte erdőben kint.
Egy kis fenyő. Sóhajtozott:
"Szép nyár, mikor látlak megint?"

"Mondd, mikor jön már el a nyár?"
Kérdé, hogy ott dudált a szél,
De az viharzik tova már,
És nem felel és nem beszél.

Egy nagybajuszú erős legény
Fejszével arra ballagott.
Hopp! Két csapás, s ledőlt legott
A kis hegyi fenyő, szegény.

Nem lát többé a kicsi fa
Kökörcsint, enciánt, nyarat...
Most már csupán emlék marad.
Ez mind s a széna illata.

De ezüst-hóval ékes, ím!
Sok gyertya világítja meg.
Szépséges fehér ágain
Kis tündér-csengők függenek.

A karácsonyi kis fenyő
Tisztását nem sajnálja már.
Égbolton áll: álmodja ő,
Ruhája arany s fénysugár.