Arturo Graf: Lagunán

Az öreg harangtoronynak
bolthajtása mögött éppen
aranyszéle felhőrongynak
száll az áprilisi égen.

Aranyfelhő, sárga csillám
lóg a sima vizek föntjén:
kivilágítván a hullám
áll aranyban tündökölvén.

Lassan a tenger s az ég is
mind sötétebb mélyre kékell,
napnyugat fellangall mégis
pillanatnyi tűzszegéllyel.

Emberi beszéd üzenget
egy fekete dereglyéről,
harangszót oldnak a szentek
a templomok keresztjéről.

Halk moraj kél erre-arra,
kilengnek rezgő dalocskák,
pisla fények gyúlva rajt’ a
mély azúrt kicsillagozzák.

Vélük versenyt lenn cicáznak
gyúlva-hányva parti lángok,
hullámtaréjon cikáznak
sugárkígyók, fénynyalábok.

Alvó tenger üveglapján
telihold kél fel derengve,
enyhe éjbe tiszta, halvány
fehér fénye hull merengve.

S mint fáradt szárny esti tájon,
lebbenőben, imbolyogva -
átúszik a holdvilágon
egy lenge fehér vitorla.

/Ford.: Rónai Mihály András/