Brazíliai indián monda: Hogyan lett az éjszaka?

 

Nagyon régen nem volt éjszaka, csak nappal. Az éjszaka a vizek mélyén aludt. Állatok sem voltak, minden dolgok beszéltek.

Mesélik, hogy a Nagy Kígyó lánya egy embert fogadott férjéül. Egy nap az ember, akinek volt három hűséges szolgája, így szólt hozzájuk:

- Sétáljatok egyet, és ijesszetek rá a feleségemre!

A szolgák elmentek, a férfi pedig hívta a feleségét.

Az asszony ezt mondta:

- Ó, uram! Már annyi ideje várom, hogy eljöjjön az éjszaka! Miért nem jön el soha?

A férfi így felelt:

- Nincs éjszaka. Nincs az egész időben más csak nappal.

- Az éjszaka az apámé - mondta a fiatalasszony. - Küldj érte valakit a Nagy Kígyóhoz.

Az ifjú férj hívta a szolgáit. A fiatalasszony megparancsolta nekik, hogy keressenek az apja házában egy kókuszdiót, abba van bezárva az éjszaka. A szolgák azonnal útnak eredtek. Megérkeztek a Nagy Kígyó házába, és azt mondták:

- A lányod küldött, hogy keressünk egy kókuszdiót, amelybe az éjszaka van bezárva. Add nekünk a diót.

A Nagy Kígyó átadta a kókuszdiót, és így felelt:

- Itt van az éjszaka, vigyétek magatokkal. De vigyázzatok, nehogy kinyíljon a dió, mert ha kinyílik, minden elvész.

A szolgák meghajoltak a Nagy Kígyó előtt, fogták a diót, és útnak indultak. Jó erősen fogták a diót, melynek belsejéből zajt hallottak, valami ilyesmit, hogy: "cirip, cirip, cirp...csí, csí..." a tücskök hangja volt, meg az éjszaka éneklő madárkáké.

Hosszú utat megtettek már, és még mindig hallották a hangot. Az egyik szolga így szólt a többihez:

- Mi lehet ez a zaj, amit a dió belsejéből hallunk? Nézzük meg, mi az!

A másik azt felelte:

- Butaság lenne. A vesztünket okozná. Gyerünk, menjünk tovább!

És eveztek tovább, hiszen csónakkal mentek. De a zajt továbbra is hallották. Nem tudták türtőztetni kíváncsiságukat, és tüzet gyújtottak, megolvasztották a gyantát, amely lezárta a diót, és a dió kinyílt. Akkor az éjszaka kiszökött és a sötétség elborította a világot.

- Elvesztünk! És a Nagy Kígyó leánya megtudja, hogy felnyitottuk a diót, és engedtük kiszökni az éjszakát!

Abban a pillanatban minden erdőbéli dolog állattá változott. Így aztán a halászból és a csónakjából keletkezett a kacsa: a halász fejéből lett a kacsa feje és a csőre, a csónakjából a test, evezőiből a lábai.

A Nagy Kígyó leánya azt mondta a férjének:

- A te szolgáid engedték, hogy elszökjön az éjszaka. Később, amikor meglátta a hajnalcsillagot, hozzátette: - De feltűnik a nappal, elválasztom egymástól a nappalokat és az éjszakákat.

Fogott egy fonalat, felgombolyította, és ezt mondta:

- Te leszel a kuhubin( egy fajta kakas). Minden reggel énekelni fogsz, amikor előbújnak a nap első sugarai.

Aztán másik szálat gombolyított fel, meghintette hamuval, és így szólt:

- Te leszel a nambu (fogolymadár). Te az éjszakai órákban fogsz énekelni, reggelig.

Azóta minden madár éjszaka a maga órájában énekel, reggel pedig, a nap kezdetekor valamennyien együtt dalolnak.

Amikor a szolgák visszaérkeztek, a férfi így szólt hozzájuk:

- Nem voltatok hűségesek! Felnyitottátok a kókuszdiót, és engedtétek elszökni az éjszakát. Minden dolog odaveszett, ti is!

Abban a pillanatban a szolgák majmokká változtak. Úgy tartják, hogy azért fekete a szájuk és azért vannak fekete csíkok a karjukon, mert rájuk folyt a gyanta, amikor felnyitották a kókuszdiót.

/Ford.: Rozsnyai Katalin/