Clemente Rébora: Lombard harangszó

 

Lombardföldi szép harangszó,
lelkem alján volt harangzó,
messze-messze el-kihangzó,
gondom-űző tiszta hang, szó,
nem tudom én, mi lelt engem,
akár hallak, akár meg nem -
mint a búgó, mély galambszó,
olyan lesz a béke bennem.
Mellkasomban zeng a dallam,
kérdez, firtat, ráfelelget,
fényességes égi dalban
átfürösztve s át a lelket:
át e hangok, átöleltek -
messze-messze el-kihangzó
gondom-űző tiszta hang, szó.

 

/Ford.: Rónai Mihály András/