Ó, halandó, ki az élet hévizét ha sejted itt,
Ne feledd, hogy e világon csak enyészet rejtezik.
Hegy megindul, szikla omlik, forrás vize, jaj! kiszárad,
Fel ha nő a fa, leroskad, hullám dönti meg a gátat,
Lábad, ha avarra téved, hervadt ág lombját tapossa.
Romló tönk világló helyén egykor tölgyfa tört magasra!
Nyűtt kövön ösvényre lelhetsz: emberarc néz rád a nyomból,
Üszkös rom eléd ha tárul – tűzhelyed falára gondolj.
Így forog hát napod egyre: a halál lesz éjszakád -
Ámde élete is annak, kit feléje hajt a vágy!
Ne feledd, hogy e világon csak enyészet rejtezik.
Hegy megindul, szikla omlik, forrás vize, jaj! kiszárad,
Fel ha nő a fa, leroskad, hullám dönti meg a gátat,
Lábad, ha avarra téved, hervadt ág lombját tapossa.
Romló tönk világló helyén egykor tölgyfa tört magasra!
Nyűtt kövön ösvényre lelhetsz: emberarc néz rád a nyomból,
Üszkös rom eléd ha tárul – tűzhelyed falára gondolj.
Így forog hát napod egyre: a halál lesz éjszakád -
Ámde élete is annak, kit feléje hajt a vágy!
/Ford.: Lőrinczi László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése