Edgar Allan Poe: Eldorádó

Egy szép vitéz,
Ifjú, merész,
Táncos lovára szállott:
Ment, ment, dalolt:
Meglelni Eldorádót.

De agg lett s ősz
A hetyke hős,
A fellegekbe járó:
Szivén nagy kő,
Mely egyre nő:
Sehol sincs Eldorádó.

S hogy megtörött
Bú-baj között,
Egy árny útjába állott,
És szólt az agg:
„Ó árnyalak,
Mutasd meg Eldorádót!”

Ott kél a hold,
Rajt cseppnyi folt:
A Holtak Völgye – látod?
Repülj, lovag,
Ne féltsd lovad -
S eléred Eldorádót!”

             /Ford.: Mészöly Dezső/