Emile-Antoine Bourdelle ( a szobrász): Eleven freskó

 

Estellik már, s a hold a tündöklő magasban
hatalmas, megriadt felhő-nyájat terel:
Ott lent, a domb alatt bikák vonulnak el,
cammogva súlyosan e el-elbődülve, lassan.

Leszáll s bódít az éj az illatos lugasban:
a fülledt falu egy vén szil körül hever:
tüz ég, kürtő lyukán füst száll az égre fel:
s a patak tükrén ragyog egy csillag olthatatlan.

Arattak mindenütt: arany lévén pihen
a lompos pásztor is, míg alszik édesen,
s lát fényes álmokat sötétlő fűz tövében.

Gyepes földháton egy kaszás ül egymaga,
s kirajzolódik a csillag-világos égen,
amint vállán pihen, a nagyvasú kasza.

/Ford.: Mészöly Dezső/