Francesco Chiesa: Derűs öregség

Lassan a szóval. Épp elérheted
házad, száz lépés, a kisucca végén.
Addig elmondod, ki vagy, mi vagy, békén
mivel is töltöd derűs életed.

Hogy hatvan év nyom, elmesélheted -
s hogy ejnye, apad kerted menedékén
a kút…s a rózsabokrok, ott a szélén…
S már eléd tették otthon ételed.

Már alkonyul. Elül a zaj, a bércek
azúrja sápad, foszlik itteni
léted már mintegy finom ködhomályba.

S földi házad s kerted fölött – megérzed -
a tiszta magas égbolt isteni
egyszerűségét felhőtlen kitárja.

/Ford.: Rónai Mihály András/