Egy házban lakott
két testvér, mindkettő feleségével és fiaival. Az egyik gazdag volt, a másik
szegény.
Azon a napon, amikor a gazdag testvér sok-sok vendéggel egyik fiának hajnyírását ünnepelte, megjelent a szegény testvér. Meglátta őt valaki a vendégek közül, és ezt kérdezte a gazdától:
- Nem a testvéred? Miért nem engeded be?
- Ez egy szolga.
Meghallotta ezt a szegény testvér, elszomorodott, hogy ennyire lenézi a fivére. Elhatározta, elmegy, ahogy szokott, elindult csikast keresni. Ez volt családja egyetlen tápláléka.
A kopár fennsíkon, szikla fölött állt meg pihenni, szerencsétlen sorsán bánkódott. Egyszer csak meghallotta, hogy a szikla szól hozzá. Vigasztalja, és megjelöl egy utat, amely elvezeti majd valami nagy barlanghoz, azt szólítsa meg. A szikla útmutatásait követve a szegény ember el is jutott a barlanghoz. Ott találkozott egy tiszteletre méltó öregemberrel. Az öreg egy követ adott neki, és azt mondta, forduljon vissza, de soha meg ne váljon a kőtől.
Sietve ment a szegényember, de a komor éjszaka miatt nem tudta folytatni az útját. Barlangban keresett menedéket éjszakára, hátán a kővel. Az éhségtől és a bánattól nem tudott elaludni. Nehéz sorsán panaszkodott megint, amikor félálomban meghallotta, hogy a szikla, a fennsík és a pampa beszélgetnek egymással.
Azt kérdezte a fennsík a sziklától, miért sír ez az ember:
- A szegény azért sír, mert gazdag fivére megalázza.
A pampa ezt kérdezte:
- Miért panaszkodik ez a boldogtalan?
- Gazdag fivére miatt, akitől akár éhen is veszhetne - felelte a szikla.
- Hisz adok én neki kását, fehér kukoricából.
- Én meg - mondta a barlang - lila kukoricából valót.
- Én pedig - mondta a szikla - sárga kukoricából valót.
Felriadt a szegényember, és három fazekat látott maga előtt, felfalta, amit talált bennük, ügyelve, hogy mindegyikben maradjon kicsi a családjának. És mély álomba merült.
Virradatkor folytatni akarta útját, de nem bírta felemelni a batyut, olyan nehéz volt. Amikor kibontotta nem kis meglepetésére azt látta, hogy a sárga kukoricából készült kása arannyá, a fehér kukoricából készült ezüstté, a lila színűből készült pedig rézzé változott.
A kincs egy részét elásta, és boldogan indult haza. Otthon beszámolt a családjának arról, ami az úton megesett vele.
A gazdag testvér mihelyt megtudta, hogy fivére meggazdagodott, lopással vádolta.
Ártatlansága bizonyítására a szegény ember elbeszélte mindazt, ami vele történt. A gazdag ember kapzsisággal a szívében hallgatta, és még azon az éjjelen útnak indult. A barlangnál megkapta az öregembertől a követ, és elaludt. Szarvakat adott neki a szikla, szőrrel borította a pampa, a fennsík pedig farkat adott neki. Mire felébredt, teljesen átváltozott.
Hazaért. A felesége nem ismerte meg, és ráuszította a kutyákat. Ettől kezdve szarvassá változva menekül a pampákon és a fennsíkon át.
/Ford.: Rozsnyai Katalin/
Azon a napon, amikor a gazdag testvér sok-sok vendéggel egyik fiának hajnyírását ünnepelte, megjelent a szegény testvér. Meglátta őt valaki a vendégek közül, és ezt kérdezte a gazdától:
- Nem a testvéred? Miért nem engeded be?
- Ez egy szolga.
Meghallotta ezt a szegény testvér, elszomorodott, hogy ennyire lenézi a fivére. Elhatározta, elmegy, ahogy szokott, elindult csikast keresni. Ez volt családja egyetlen tápláléka.
A kopár fennsíkon, szikla fölött állt meg pihenni, szerencsétlen sorsán bánkódott. Egyszer csak meghallotta, hogy a szikla szól hozzá. Vigasztalja, és megjelöl egy utat, amely elvezeti majd valami nagy barlanghoz, azt szólítsa meg. A szikla útmutatásait követve a szegény ember el is jutott a barlanghoz. Ott találkozott egy tiszteletre méltó öregemberrel. Az öreg egy követ adott neki, és azt mondta, forduljon vissza, de soha meg ne váljon a kőtől.
Sietve ment a szegényember, de a komor éjszaka miatt nem tudta folytatni az útját. Barlangban keresett menedéket éjszakára, hátán a kővel. Az éhségtől és a bánattól nem tudott elaludni. Nehéz sorsán panaszkodott megint, amikor félálomban meghallotta, hogy a szikla, a fennsík és a pampa beszélgetnek egymással.
Azt kérdezte a fennsík a sziklától, miért sír ez az ember:
- A szegény azért sír, mert gazdag fivére megalázza.
A pampa ezt kérdezte:
- Miért panaszkodik ez a boldogtalan?
- Gazdag fivére miatt, akitől akár éhen is veszhetne - felelte a szikla.
- Hisz adok én neki kását, fehér kukoricából.
- Én meg - mondta a barlang - lila kukoricából valót.
- Én pedig - mondta a szikla - sárga kukoricából valót.
Felriadt a szegényember, és három fazekat látott maga előtt, felfalta, amit talált bennük, ügyelve, hogy mindegyikben maradjon kicsi a családjának. És mély álomba merült.
Virradatkor folytatni akarta útját, de nem bírta felemelni a batyut, olyan nehéz volt. Amikor kibontotta nem kis meglepetésére azt látta, hogy a sárga kukoricából készült kása arannyá, a fehér kukoricából készült ezüstté, a lila színűből készült pedig rézzé változott.
A kincs egy részét elásta, és boldogan indult haza. Otthon beszámolt a családjának arról, ami az úton megesett vele.
A gazdag testvér mihelyt megtudta, hogy fivére meggazdagodott, lopással vádolta.
Ártatlansága bizonyítására a szegény ember elbeszélte mindazt, ami vele történt. A gazdag ember kapzsisággal a szívében hallgatta, és még azon az éjjelen útnak indult. A barlangnál megkapta az öregembertől a követ, és elaludt. Szarvakat adott neki a szikla, szőrrel borította a pampa, a fennsík pedig farkat adott neki. Mire felébredt, teljesen átváltozott.
Hazaért. A felesége nem ismerte meg, és ráuszította a kutyákat. Ettől kezdve szarvassá változva menekül a pampákon és a fennsíkon át.
/Ford.: Rozsnyai Katalin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése