Nagy Imre: Álom

Az éjszaka virággal álmodtam,
szívemet álmodtam virágnak.
Kis kertben piroslott, mosolygott,
a szirmain lepkék hintáztak.

Egyszer csak te lehajoltál érte,
s letörted és szívedre tűzted,
s a pillangót, mely szirmán mulatott,
kis kertedből messzire űzted…

S én e virágot láttam elégni
szíved hő tüzében, boldogan.
S mikor végre szívedről lehullott,
még ott lent is lángolt a porban.