2014. január 16., csütörtök

Nagy Imre: Álom



Az éjszaka virággal álmodtam,
szívemet álmodtam virágnak.
Kis kertben piroslott, mosolygott,
a szirmain lepkék hintáztak.

Egyszer csak te lehajoltál érte,
s letörted és szívedre tűzted,
s a pillangót, mely szirmán mulatott,
kis kertedből messzire űzted…

S én e virágot láttam elégni
szíved hő tüzében, boldogan.
S mikor végre szívedről lehullott,
még ott lent is lángolt a porban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5