CXXXVIII
Mikor szerelmem hűséget fogad,
hiszek neki, pedig tudom: csaló.
Hadd higgye azt, hogy fiatal maradt
tudatlan szívem, lépre csalható.
Hiún hiszem, hogy fiatal vagyok
szemében – bár korom jól tudja már -
s csalásnak hiven hitelt adok:
igazságtól mindkettőnk messze jár.
De ha csal, mért nem vallja meg nekem?
S én mért nem vallom meg neki korom?
Ó, megjátszott hit minden szerelem,
s a megvallott kor súlya fájva nyom!
De semmi súly se fekszi meg szivünk,
míg egymást csalva, együtt fekhetünk.
hiszek neki, pedig tudom: csaló.
Hadd higgye azt, hogy fiatal maradt
tudatlan szívem, lépre csalható.
Hiún hiszem, hogy fiatal vagyok
szemében – bár korom jól tudja már -
s csalásnak hiven hitelt adok:
igazságtól mindkettőnk messze jár.
De ha csal, mért nem vallja meg nekem?
S én mért nem vallom meg neki korom?
Ó, megjátszott hit minden szerelem,
s a megvallott kor súlya fájva nyom!
De semmi súly se fekszi meg szivünk,
míg egymást csalva, együtt fekhetünk.
/Ford.: Mészöly Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése