Volt egyszer egy ezüstnyárfa,
zöld pázsitra terült árnya,
arany napfény játszott vele,
s dalolt minden kis levele.
zöld pázsitra terült árnya,
arany napfény játszott vele,
s dalolt minden kis levele.
Ezüstnyárfa hűvös árnyán
ült egy kislány búsan, árván,
hulló könnye gyémántos volt,
ezüstnyárfa arról dalolt.
ült egy kislány búsan, árván,
hulló könnye gyémántos volt,
ezüstnyárfa arról dalolt.
Addig dalolt ezüst lombja,
hogy egy legény meghallotta,
és a nyárfát fölkereste,
s a bús kislányt elszerette.
hogy egy legény meghallotta,
és a nyárfát fölkereste,
s a bús kislányt elszerette.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése