2014. január 22., szerda

Nagy Imre: Ezüstnyárfa


Volt egyszer egy ezüstnyárfa,
zöld pázsitra terült árnya,
arany napfény játszott vele,
s dalolt minden kis levele.

Ezüstnyárfa hűvös árnyán
ült egy kislány búsan, árván,
hulló könnye gyémántos volt,
ezüstnyárfa arról dalolt.

Addig dalolt ezüst lombja,
hogy egy legény meghallotta,
és a nyárfát fölkereste,
s a bús kislányt elszerette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5