Nagy Imre: Katicabogár

Szálldos a kis katicabogár,
hívja, csalja virág, napsugár,
mintha az a kis vércsepp szállna,
mely kezemből hullt a fűszálra,

melynek a napfényben szárnya nőtt,
s bejárja a virágos mezőt,
fölkeresi a dolgos népet,
s kezére száll, mint a nap éget.

Lány kezéről legény kezére,
akiknek hull a verejtéke,
a szerelmük a tarlón születik,
mikor elfut előttük egy gyík…

Szálldos a kis katicabogár,
mindig szálldos, amíg tart a nyár,
mint egy forró, nyugtalan vércsepp,
simogatja szívét a népnek.