Nagy Imre: Úgy szeretném…

Úgy szeretném elvinni szívemet
verőfényes, nagy szabad mezőkre,
hol a nap az öröm fényét festi
alkonyatkor a vándor felhőkre.
Hol hullámzó zöld vetések fölött
boldogságról zengnek a pacsirták,
s a mezsgyéken mosolygósra nyílik
a földműves kedvétől a virág!

Úgy szeretnék egy este elmenni
holdsugaras ölére a rétnek,
hogy pislogó tüzét felszíthatnám
fényes lángra a pásztorlegénynek.
S hallgatnám a lobogó tűz mellett,
hogy miről zeng a furulyán a dal,
s megvárnám ott, míg fölszáll az égre
a legszebb, a legcsillogóbb hajnal!