Nagy Imre: A nyár utolsó hajnala

Virágtüzek égnek a tarlón,
s piros-sárga lánggal lobognak,
a nyár dob még egy-egy lángcsókot,
hogy szárnya legyen a mosolynak,

mit a szívem még vár az úton,
s mely Előtted virágosan ég.
Kútgémen már károg a varjú,
de egy szál hajnal lesz talán még.

A nyár utolsó bús hajnalát,
gyere, szépítsük meg a pusztán,
lengesd felém hófehér kezed
a menő nyár virágos útján.

Csak egy csöppnyi mosolygást küld el,
melytől kigyúl a lapulevél,
a bogáncsok bimbózva égnek,
és a tücsök ujjongva zenél…