Széher Árpád: Este van

Este van, leszállt az alkony,
Már a föld elszenderült
S a világ nyüzsgő zajára
Szentelt némaság terült.

Itt ülök kicsiny szobámban
Csöndesen, némán, magam,
Körülöttem minden oly bús,
Mint a sír oly hangtalan.

Itt ülök s lelkem a múltnak
Emlékébe elmerül -
Messze, messze, messze szárnyal
És téged csapong körül.

Látlak! – És az éjt elűzi
Két szemednek csillaga,
Kis lakomban itt mosolyg egy
Tavaszi nap hajnala.