Széher Árpád: Heineből

I.

Erdő mélyén sirva járok,
Rigó ül a lombokon
És vigan dalolva kérdi:
Miért sirok, mi bánatom?

„Nővéreid a fürge fecskék
Megmondják, ha kérdezed -
Hisz galambom ablakára
Rakták kandi fészköket.”

II.

Hűvös éjjel a halál,
Forró nap az élet.
Már napom nyugovóra áll
S oly kimerültté tett.

Egy fa őrzi fekhelyem,
Csalogány ül rajta,
Dala csupa szerelem,
Álmom is azt hajtja.