Dalmady Győző: Szédelgés

Szédelgőké a világ!
Ők az urak mai nap:
Utcza, piacz és a bolt
Tőlük szinte rajzanak.
Ütik, verik a dobot,
S ki legjobban kiabál,
Portékája bármi rossz, -
Legjobb vásárt az csinál.

Reklám nélkül mitsem érsz,
Észre sem vesz a világ,
Jó szerencse, hogy ha tűr,
Ha legalább élni hágy.
Önérzet és büszkeség
Olyan régi czimerek, -
Nagyra lenni kár velök,
Ez a kor nem érti meg.

Élelmesnek lenni kell,
Czélra bizton az vezet!
Igy lehetsz még valami!
A szerénység eltemet.
Valódiság helyibe
A látszatnak élj csupán,
És ügyesnek mondanak,
Dicsőitnek is talán.

Eszmékkel ne bibelődj,
Önálló se légy nagyon,
Méltányolni megtanuld
A mit hoz az alkalom.
Tartsd hozzája magadat,
S a szerencse elkisér, -
Az is avval tart, a ki
A baj elől félretér.

Szivednek, ha van szived,
Hallgattasd el szavát:
Érzés után menni ma
Nem fizeti ki magát.
Ugy jársz könnyen, mint magam:
Én szivemet követem,
S ennyi közt, ki itt tolong,
Egy sem ért a nyelvemen.