Palágyi Lajos: Hiu biztatás

Mindenki biztat:” Ifju ember,
Előre bátran, daczosan,
Az ösvény, mely magasba visz fel,
Előtted tárva, nyitva van.

Hit lángol büszke homlokodról,
Szemedben ihlet tüze ég.
Előre bátran, csüggedetlen
S csodálni fog sok nemzedék.”

Igy unszol, biztat a világ és
Jósol sok szépet és nagyot,
Csak egy nem biztat, egy halandó,
És ez az egy: én vagyok.

Mit érnek a csalárd remények?
A fényes ábránd óh mit ér?
Hisz a bimbót kora tavaszszal
Megcsipte már a fagy a dér.

Mi homlokom körül sugárzik,
Ó nem hit az, nem égi fény,
Csak láz, mely sorvasztva, lassan
Rágódik éltem gyökerén.

S mit szemeimben égni láttok,
Nem ihlet büszke lángja az:
Az élet elhaló tüzének
Utolsó lobbanása az.