Páskulyné Kovács Erzsébet: A gyermek

Nézd, feléd nyújtja kis kezét:
gyönge virágszirom.
Össze ne törd, mert
nem ismer bűnt és
fájni fog nagyon.
Mert bízik benned:
Te felnőtt vagy
kis szemében és
rád bízza magát.
Vágyak, álmok élnek
a szívében, és
egy tündérvilág.
Tündérmeséknek
fátyla lebben, s vele
száz csengő kacagás.
Ő elhiszi még, hogy szép,
hogy jó, hogy gyönyörű
ez a nagy világ.
- Ő elhiszi még,
hogy jók az emberek,
elhiszi, igaz minden szavuk:
- Legalább benned váljon valóra:
ne legyen perc, ne legyen óra,
amikor benned csalódni fog.