Sen. dr. Lehoczky Győző: Marosi kandalló előtt

 

Lobogva festi lángképét a tűz,
Múltat idéző varázslatot űz…
Elalszik egyszercsak, majd felcsap nagyon,
Árnyékvitézek csatáznak a falon…

 

Nézem a rőzse szikrázó tüzét…
Mint játssza el hetven év történetét…
Mindazt, mit egy élet magában összefog,
Míg végül is fáradtan lerogy…

 

Látom a lángot, mely bennem lobogott,
S érzem a hamut, mit lelkemben hagyott…
Idéznek erőt, mely alkotni akart…
S most téli fagy bénítja meg a kart…

 

Künn halotti torra készül már a tél,
S a természet elmúlásáról beszél…
Bent üt az órám…a fagy a szívemig ér…