A nagy folyón túl, a régi várhegyen
Már nem jár turista, vándor, idegen.
A völgybe bús ősz öntözi ködét,
Télire váltja az erdő köntösét…
Hegyek felett felhők árnyéka száll,
Hol vagy, mosolygó, nyári napsugár…?
Ős fák között avart görget a szél,
Néma a táj, zordan közeleg a tél.
Bent pislákolva fáradt lámpa ég,
Kint hulló homályt borít az ég.
A gesztenyésben már a vad se jár,
Nincs vidám mókus, éneklő madár…!
Jön a tél, előre rázza havas üstökét,
Jöjj a szobába, nézzük a kandalló tüzét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése