Sen. dr. Lehoczky Győző: Rákosok orvosa voltam

Álmodozásból
Rég elég nekem.
Nem hiszem,
Hogy ifjú vágyakat
Még ébreszt szívem…

Más arccal nézek
A világ felé.
Más lett köröttem minden,
És mélyen belül
Más lettem én.

A régi vágyak
Emlékké enyésztek.
Új célt tűztek elém
Az események,
Az ősz fej
És a suhanó évek…

Magamról sokszor
Megfeledkezém…
Mert sok ember gondja,
Baja jött felém.

Sok mindennel
Kísérleteztem én,
Hogy fájdalom, könny
És szenvedés helyett
Segítsek szebb,
Emberibb életet.

E cél s az évek
Hosszú versenyében
Elsodort tőlem messze
A szerteágazó tervek
Hullámverése…

S a végső cél,
Amely nem ismert mást,
Csak boldog mosollyal
Teljes gyógyulást,
Hogy elkerülje
A pusztító halált…

De sokszor kezdtem
Újra a csatát…
És ment egy életen át
E nagy versenyfutás.

Reménytelenség s
Csüggedés helyett
Az élet foglalta el
A legfelsőbb helyet…
Ez volt az én világom
És nem mulandó álom…

A gyógyulás mosolyát
Kívántam látni
A betegágyon,
Mindenáron.

Talán azért
Nehezebb lett
És hosszabb a nappal
Rövidebb és
Boldogabb az éj…

Hogy érdemes volt?
Ezt sose kérdezém.
Szép volt nagyon,
Ezt éreztem én…
S így peregtek az évek
Az idők kerekén…

S ha százszor kellene
Újra kezdenem,
Ilyenné tenném újra életem.
S ha újra lehetne
Kezdeni csatát,
Ezt tenném mindig
Száz életen át…

Most éjjel van,
A messze város
Moraja csendesül…
S a Pasaréten
A nyári éj halk
Zsongása ül…