Somlyó Zoltán: Őszi síp

Megfújták már az őszi sípot,
Fülem mögött már elsivított
az őszi szél, a bús szirén.

Vad táltost fogva hintajába,
virágot hint a nők hajába,
és panaszt hordoz a szivén.

Búsan suhogtat ostorával,
s pirosra forrt szagos borával
mindenkit hetykén megkinál:

Igyál, barátom, még ez őszön!
mert egyik ősz megy, másik ősz jön:
de te, ha mész, elmész! Igyál!

S amerre száll, titkos jelekkel
és rőtszín szőlőlevelekkel
hullatja teli az utat.

A sípja fáj, virága éget.
Nyomába felsikolt az élet,
s a temetők felé mutat.