Theodor Däubler: Tél

Most türelmes az erdő
és jóságos a hó,
az őz halk árnya lengő.
Fölrikoltok: Hahó!...
A visszhang visszalépdel,
A bánat várja már,
súlytalan, könnyű lépttel
sétál el egy madár.
Az erdőt mért zavartam?
A hó aludt már mélyen.
Az őz elfut riadtan,
Ki bocsátja meg nékem?

/Ford.: Márai Sándor/