Theodor Däubler: Diadém

A napnyugtát az ívlámpák megkoronázzák,
A nagy esték fölött lila hullámuk lángol.
Libegnek, mint a hattyúk az éj tikkadt taván át,
Fénylő üveggyümölcsök egy idegen világból.

E fénycsomók fölisszák s elnyugtatják a lármát,
E lámpalények titkát én csak nehezen értem.
Az okos, nagy napokhoz a hold panaszra jár át,
Sápadtan tart egy csillagdiadémot ölében.

/Ford.: Márai Sándor/