Ugo Betti: Leány a forrásnál
Egy gondolat kezd bennem fészket rakni:
hol dalolni kell tőle, hol kacagni.
Képemet nézem, víztükörre írva,
fűszálat rágok s elfakadok sírva.
Mert a fűszálat hogyha tépik, enged,
mert a leánynak sorsa az, hogy szenved.
Fut a sebes víz, sodorja az ágat,
szerelem sodorja mind, akire támad.
/Ford.: Rónai Mihály András/
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!
"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése