Diego Valeri: Varróleány

 

Az egész, hosszú ünnepdélután
a varróleány csak varrt az ablakán.

 

De fáj a szeme, mára ennyi sok:
sötétül már – s még kötögetni fog.

 

Hát becsukja a munkakosarát,
föláll, kihajlik az ablakon át.

 

A holdvilágnyi ívlámpák alatt
a sokaság, mint bús folyam, halad.

 

A tág mezőről befelé rohan
kakukkfű-szaggal egy-egy szélroham.

 

A varróleánynak bú nyomja szivét,
feje nagyon fáj, szeme nagyon ég.

 

A sápadt égben megmártja magát
( a szél most hozza épp a fű szagát),

 

kinyitja blúzát is, mint ablakát,
a szélnek adja gyöngyvirág nyakát.

 

/Ford.: Rónai Mihály András/