Virsik Mária: Dal egy fenyőfáról

Volt egyszer egy szép szál fenyő,
Nem afféle törpe fajta,

De magas volt! Fennakadtak
A vándorló felhők rajta.

Emberkéz nem mert emelni
Kegyetlen fejszét reája,
Ő volt a nagy erdő dísze,
Ő volt a fáknak királya.

Hajnalban, ha a kelő nap
Sugarait szétlövelte,
A legelső bíborsugár
A fenyőfát üdvözölte.

S alkonyatkor, ha leszállott
A nap vérvörös sugára,
A fenyő csúcsára lehelt
Búcsúcsókot utoljára.

Szép volt, gyönyörű a fenyő,
Erőteljes, magas, sudár,
S a szellővel versenyt táncolt
Rajta a sok ezer napsugár.

…Ám egy meleg nyári éjen
Forrongni kezd a levegő, -
Dörög az ég, villám sújt le - -
Mi lette belőled, szép fenyő?!...