Virsik Mária: A kis lepke

Szálldogált a kicsi lepke
Virágról-virágra,
Boldogan tekintett körül
A széles világba.

Rózsakelyhe volt lakása,
Ott aludt és ébredt,
Liliom volt menedéke,
Ha néha eltévedt.

Ám egyszer egy kis fiúcska
Játszott kinn a réten,
Zöld hálóját a lepkére
Ráborítá szépen.

Könyörgött a kis pillangó:
Ó, eressz el engem!
Mert aranyszabadság nélkül
Meghalok én menten.

De a kegyetlen kis fiú
Nem hajlott szavára,

S bezárta a kis pillangót
Egy szűk skatulyába.

Ekkor a szegény kis pille
Ilyen szókra fakadt:
Isten veled virág, napfény!
S kis szíve megszakadt.

Bezzeg sírt a kicsi fiú,
Siratta a lepkét,
S egy szép, fényes skatulyába
Tette a holttestét.

Aztán elásta a kertnek
Egy kicsi zugába,
Ingó-bingó rózsabimbó
Enyhe árnyékába.

Az aranyos, kicsi lepke
Tehát így járt végül,
Mert hiába, nincsen élet
Szent szabadság nélkül.