Benedek Elek: Esős napok

Esőverte lombok alatt
Fázódnak a kismadarak,
Bánatosan csiripolnak:
„Vajon mit hoz ránk a holnap?”

Felhők mögött bujkál a nap,
Az eső meg folyton szakad,
Mintha lenne világvége
Gyász borult a magas égre.

Esik, esik, folyton esik
Nap sugarát lesve-lesik:
„Óh, te áldott nap sugára,
Ragyogj reánk valahára!”

Hát a szegény gyermeksereg!
Rabként szobában kesereg.
Nem voltak már réges régen
Sem az erdőn, sem a réten.

Kiki néznek szomorkodnak,
Aztán ők is szomorkodnak:
„Óh, te áldott nap sugára,

Ragyogj reánk valahára!”