William Shakespeare: A szonettek könyvéből

XCV

Mily édes, csábos benned a gyalázat:
a féreg illatos szirmok megett,
mely még bimbózó hírnevedre támad -
mily rózsa-mézbe oldod vétkedet!
A nyelv, ha rólad szól, és elmarasztal,
kéjjel mulatva léhaságodon,
önkénytelen a váddal is magasztal:
nevedtől bókká lesz a rágalom.
Ó, mily páratlan kastélyt nyert lakásul
a romlottság, ha beléd költözik!
A bűn szépséged kapja meg palástul:
szemünk előtte sugárba öltözik.
Csak el ne bízd magad e nagy varázstól:
kemény vas is csorbul, ha nem vigyázol!

/Ford.: Mészöly Dezső/