2014. január 14., kedd

William Blake: Az őszhöz


Óh, Ősz, gyümölcstől roskadó, te, fürt
vérétől maszatos, várj, ülj ide,
árnyas tetőm alá: pihenj, s kisérd
víg dalaiddal ujdon furulyám
s táncra perdülnek az év lányai!
Zengd a virágok s a szüret dalát.


„Karcsú bimbó Napra tárja kecsét,
szerelem csiklandozza ereit,
füzér bókol a reggel homlokán,
s lehabzik a gyors est fény-homlokán,
míg a kincses nyár tovább gajdol és
tollas felhő  virít feje körűl.

Szellemraj dőzsöl gyümölcsillaton,
tündérszárnyú öröm kóborol a
kertben vagy a fákra ül s énekel.”
Így dalolt az Ősz: majd felkelt, körül-
övezte magát, s elszállt, a hegyek
mögé. De arany terhe itt maradt.

/Ford.: Szabó Lőrinc/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5