Óh, Ősz, gyümölcstől roskadó, te, fürt
vérétől maszatos, várj, ülj ide,
árnyas tetőm alá: pihenj, s kisérd
víg dalaiddal ujdon furulyám
s táncra perdülnek az év lányai!
Zengd a virágok s a szüret dalát.
vérétől maszatos, várj, ülj ide,
árnyas tetőm alá: pihenj, s kisérd
víg dalaiddal ujdon furulyám
s táncra perdülnek az év lányai!
Zengd a virágok s a szüret dalát.
„Karcsú bimbó Napra tárja kecsét,
szerelem csiklandozza ereit,
füzér bókol a reggel homlokán,
s lehabzik a gyors est fény-homlokán,
míg a kincses nyár tovább gajdol és
tollas felhő virít feje körűl.
Szellemraj dőzsöl gyümölcsillaton,
tündérszárnyú öröm kóborol a
kertben vagy a fákra ül s énekel.”
Így dalolt az Ősz: majd felkelt, körül-
övezte magát, s elszállt, a hegyek
mögé. De arany terhe itt maradt.
tündérszárnyú öröm kóborol a
kertben vagy a fákra ül s énekel.”
Így dalolt az Ősz: majd felkelt, körül-
övezte magát, s elszállt, a hegyek
mögé. De arany terhe itt maradt.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése